Koleszterin nélkül nincs élet, ez tény. Ezt a zsírszerű anyagot a máj termeli, és ott van a testünk minden egyes sejtjében. Szükség van rá a hormontermeléshez és a D-vitamin előállításához. A koleszterin a sejtmembrán egyik alkotóeleme, és kulcsszerepet játszik az immunrendszer működésében.
A koleszterin koncentrációja az agyban a legmagasabb, ahol fontos szerepe van az idegsejtek ingerületátvitelében és a memóriafunkciókban. A koleszterin annyira létfontosságú, hogy az agy maga is előállítja. Akkor miért akarjuk mindenáron minimálisra csökkenteni a vérszintjét? Ez vagy valami fatális tévedés lehet, vagy egy szándékos gyógyszeripari átverés.
A legújabb kutatási eredmények ugyanis bebizonyították, hogy az étrenddel és gyógyszerekkel történő koleszterinszint csökkentésére indított globális kampány egyáltalán nem állította meg a szívkoszorúér betegség járványszerű terjedését a világban.
A jelenséget jól leíró „koleszterin-paradoxon” kifejezést már 2006-ban, amikor egy 24 országból összegyűjtött adatokból készült tanulmány - amely közel 11 000 szívbetegségben szenvedő beteget vont be - megállapította, hogy
az akut szívbetegségben szenvedők életkilátásai rosszabbak, ha alacsony a koleszterinszintjük.
Vizsgáljuk meg először is ezt a 'jó' és 'rossz' koleszterin problémát, ami teljességgel félrevezető. A koleszterinnek ugyanis csak egy fajtája van, és azt koleszterinnek hívják. A koleszterint szállító rendszernek azonban különböző típusai vannak. Ezek a fuvarozó molekulák az úgynevezett lipoproteinek, melyeknek több típusuk van. A legfontosabbak a magas sűrűségű lipoproteinek (HDL), az alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) és a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL).
A HDL-t azért szokták félrevezetően 'jó' koleszterinnek nevezni, mert az artériáktól a máj felé szállítja koleszterint további felhasználásra. Az LDL meg azért 'rossz', mert a májból a test különböző részeibe szállítja a koleszterint, többek közt az artériákhoz, amelyekben azok a rettegett plakkok képződnek, melyek egyik összetevője lehet.
Egy önkényesen kiemelt elemre hivatkozva tartják a koleszterint a szív nagy ellenségének. Érdekesség, hogy a plakkok amúgy sok minden más mellett kalciumot is tartalmaznak, mégsem mondja senki, hogy kerülni kell a kalcium fogyasztását.
Igen, ha az erekben plakkok keletkeznek, akkor az erek beszűkülnek, ezt nevezik érelmeszesedésnek. Ilyenkor megtörténhet, hogy egy elszabadult vérrög eltorlaszolja a véráram útját a szív felé, ami szívrohamot okoz. Ez eddig nagyon logikusnak tűnik. Ám ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor jóval árnyaltabb lesz a kép.
Már egy 2012-es tanulmány igazolta, hogy bár az LDL koleszterinnek – lássuk be alaptalanul - nagyon rossz a híre, szívelégtelenségben szenvedő betegek körében mégis
az alacsony LDL szint jár inkább magasabb halálozással.
Ha igazi túlélőkké szeretnénk válni, akkor jobban járunk, ha magasabb ez a bizonyos „nem is olyan rossz” LDL koleszterin szintünk. Ráadásul azoknál, akiknek magas a koleszterinszintjük - beleértve az LDL-koleszterint is - ritkábban fordul elő pitvarfibrilláció, ami szabálytalan, néha túl gyors szívverést jelent, és vérrögöt okozhat a szívben, emellett növeli a sztrók és a szívleállás kockázatát.
Egy a közelmúltban publikált metaanalízis pedig egyértelműen bebizonyította, hogy a magas LDL-lel rendelkező idős emberek ugyanolyan hosszú ideig vagy tovább élnek, mint az alacsony LDL-lel rendelkezők.
Épp itt az ideje, hogy megkérdőjelezzük a koleszterinhipotézis érvényességét!
Forrás: Maria Cross
